Festészet magas hőfokon
Braun András képei védjegyek: ha a világ bármely pontján járva vörös-sárga tónusokban tobzódó, ismétlődő geometrikus formákkal és figuratív elemekkel kombinált vásznakat látunk egy falon, biztosak lehetünk benne, hogy az ő keze van a dologban.
A Braun festmények lenyűgöző dekorativitása a komputer által generált képekéhez hasonlít. Az algoritmusszerűen ismétlődő és látszólag a végtelenségig folytatható formai szekvenciák a kortárs techno- és digitális kultúra képeivel rokonok, de a technikai képek tökéletessége, hibátlansága és sterilsége nélkül. Braun András képei a klasszikus festészet és a modern technika eszközeinek együttes használatával készülnek: a festő nem csak xerox gépet, számítógépet, fotókamerát, sablont használ, hanem, festőkést, ecsetet, sprayt, hengert is. Szinte minden egyes képén más és más eszközhasználatot és festésmódot fedezhetünk fel, de sosem a technikai kép látványának puszta imitálása a cél. Festményeinek intenzív, meleg tónusú organikus testi képzetet keltő kromatikája is az elidegenítő effektusokkal operáló technikai kép ellenében működik. Braun András tudatosan kalkulált hibákkal és program-szerűen vállalt technikai tökéletlenségekkel (dripping, elkenés), nem gép-szerűen dolgozik – ahogy ő mondja: „én az emberi vonalat viszem nem a gépit.”
A kortárs pop kultúra, a videoklippek, a számítógépek és a festészetében kiemelten fontos szerepet játszó óriásplakátok vizuális megoldásai hatnak a munkáira. Braun az etnográfusokhoz hasonló mintagyűjtőként viselkedik: motívumokat keres az utcán, a magazinokban, a plakátokon, a televízióban, a tudományos folyóiratokban, lemezborítókon – mindenütt. A képein megjelenő motívumok egy részét fénymásolatként a vászonra kasírozza, majd felülfesti, máskor a számos esetben plakátokról vett motívumot sablonként használja, egyes képeken pedig a lefotózott, majd kinagyított motívumot egyszerűen megfesti. A Dolce Vita festésére például az azonos nevű parfüm reklámja inspirálta. Braun képének vándormotívuma a római repülőtéren látott city light poster – és a parfümös üveg – egy kinagyított részlete. De a nagyítás és a végteleníthető raszter-struktúra Braun szinte minden képén feltűnik. A tárgyak kinagyított részletei, akár ragasztva, akár festve jelennek meg a vásznak felületén, képein dekoratív mustrává, patterné válnak.
A nagyítás és a raszter mellett a festmények alapmotívuma és eszköze a koncentrikus körökből álló tárcsa is. A washingtoni post-painterly abstraction képviselőjének, Kenneth Nolandnak a festett Targetjei óta a korong a non-figuratív festészet egyik ikonikus alapeleme ugyan, de a Braun képein látható körkörös formáknak sokkal több köze van a kortárs pop kultúrában és a hirdetésekben megjelenő koronghoz. A vízionárius színekkel festett a képek hátterét kitöltő pszichedelikus Braun-körök a nézőt vákuumként vagy örvényként szippantják be, elbizonytalanítják vizuális érzékelését, megzavarják látását – mozgást és egyre mélyülő teret sejtetnek ott, ahol tudjuk, hogy csak festett képsík van. Braun festői stratégiájának egyik legfontosabb eleme a látás folyamatának manipulálása : „A képeim láttán a szemed azért vibrál, mert nem képes fókuszálni, nem tudja, mi van hátul, és mi van elöl. Ez egy átverés. Egy optikai eszköz, nem is a szem, mint inkább az agy átverése, de hát végül is minden háromdimenziósnak kinéző dolog, ami csak síkban létezik már átverés.”
A repetitív, gondosan választott képi ritmus szerint ismétlődő motívumok – kávészemek, parfümös üveg részletek, csavarok, gyerekjátékok, színes gömbök és körök – mindig egy-egy tárgy részletei, sosem emberalakok töredékei. „Emberi figurának ott van az, aki áll a kép előtt. Az bőven elég szituáció.” – olvashatjuk egy a festővel készített interjú szövegében. Figura, emberalak valóban nem szerepel Braun festményein, de a sokszor a felismerhetetlenségig felnagyítva megjelenített tárgyaknak sokszor jelentése, üzenete van. Annak ellenére, hogy képei már első látásra lenyűgözik nézőjüket forró színeikkel, dekorativitásukkal, zeneileg ritmizált formáikkal, Braun művészete nem pusztán a tiszta látványfestészet körébe tartozik. A képeken szereplő motívumok sok esetben magyarázatért kiáltanak, a festmények címei számos esetben elbizonytalanítják a nézőt. a kép jelentésével kapcsolatban, és a mű többrétegű megértését a kép keretein túli mögöttes információkhoz kötik. A Yugopetrol című vászon festett, fröcskölt tárcsa-motívummal ellátott alapján konzervdobozokról kivágott paradicsomokat látunk V.S.O.P. alakban elrendezve. A pop art ironikus köznapisága és a fogyasztói kultúra vicces kritikája az ezredforduló vizualitásából ismert képnyelv megoldásaival társul, de emögött, a mű egy újabb jelentéstartományát felfedve, ott rejlik egy, a címben már megelőlegezett, politikai mellékzöngéktől sem mentes eseményre, a jugoszláviai olajszőkítő botrányra tett kritikai reflexió is. A médiában bőségesen tárgyalt eset, az, hogy az eredetileg olajszőkítésre használt óriástartályokban Jugoszláviából szintetikus alkoholt csempésztek be, és ezt brandyként forgalmazták, Braun képének főmotívumát, a V.S.O.P. mozaikszó jelenlétét értelmezi. Ahogy a csempészett alkohol sem brandy volt, csak annak látszott, úgy Braun képei sem mindig azok, aminek látszanak: a montázs-szerűen létrehozott többrétegű látványvilág és a képek multireferencialitása a festmények hátterében oly sokszor látható koncentrikus körökhöz hasonlóan egyre táguló, új és új értelmezéseket, olvasatokat, nézésmódokat implikál. A művein leggyakrabban használt technikai fogások – a maszkolás és a sablonozás – Braun képtárgy-használatának és festészetének metafórái is lehetnének: ahogy a felhasznált motívumok és ezek jelentései is sokszor rejtőzködnek, úgy a festés folyamata is a kitakarás és a felfedés, az elrejtés és a megmutatás kettősségére épül. A felhasznált képrészletek jelentése úgy fedődik fel a végleges képen, mint festéskor a vászon lemaszkolt részei.
Braun a monokróm festészet a neogeometria, az op és a pop art művészetét, a kortárs vizuális kultúra képeivel együtt kiindulási alapként, ismeretek és hagyományok tárházaként kezeli. Festészetében ezek együttes átértelmezése, újfajta szintézisére vállalkozott – egy olyan képi nyelv létrehozására, amely képes arra, hogy a körülöttünk lévő világ tárgyainak, képeinek, esetenként szoció-politikai eseményeinek sokszor vicces és ironikus, de mindig szofisztikált analízisét tiszta látványfestészetként, megdöbbentően erőteljes képekben közvetítse.

Berecz Ágnes